Archívum

Archívum - 2018. december 07.


NFFT ünnepi ülésén

Országház, Delegációs terem

NFFT ünnepi ülésén
Delegációs terem, 2018. december 7.

Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Társelnök Asszony és Társelnök Urak és Nagyrabecsült Tiszteletbeli Elnök Asszony! Kedves Vendégeink!

Köszöntök mindenkit a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács tizedik születésnapján!
A nemzetek történetében tíz év nem nagy időtartam, különösen az ezeréves nemzetek történelmében nem az.
Tíz év azonban lehet szinte egy örökkévalóság, ha azt a rendszerváltoztatás zaklatottságban elmúlt majd három évtizedének ismeretében szemléljük.

Ha azt a kérdést tesszük fel magunknak, hogy mennyire sikerült közmegegyezésen és közmegelégedésen nyugvó, tartósnak bizonyuló szakmai intézményeket létrehoznunk függetlenségünk visszaszerzése és a demokratikus politikai intézményrendszerünk újjáteremtése óta; hányszor kezdtünk valamit újra; hányszor szüntettünk meg valamit; melyek azok a megoldásaink, intézményeink, amelyek több kormányzati ciklust is megértek? – nos, a lehetséges válaszok tükrében látok okot és erkölcsi alapot arra, hogy megünnepeljük a Tanács tíz éves fennállását.
Elismerésre méltó, hogy a Tanács létrehozása, majd működtetése körül parlamenti ciklusokon átívelő, s a hagyományos kormánypárti-ellenzéki kettősségen felülemelkedő egyetértés jött létre, és maradt fenn.

Ha úgy tetszik, valódi nemzeti konszenzus, ami a magyar politikában és közéletben ritka kincs. A Tanács megalakításának gondolata akkor merült fel, amikor a Házban baloldali többség volt, szocialista házelnök vezetésével.
A Tanács számos jelentős eredményét – például a nemzeti fenntarthatósági keretstratégia elkészítését és elfogadását – jobboldali parlamenti többség és házvezetése idején érte el.

Mindez azért volt lehetséges, mert tíz éves történetünkben a közös alapok és a konszenzus megtalálására irányuló szándék soha nem halványult el – köszönhetően bizonyára annak is, hogy a Tanácsban a parlament és a pártok képviseletét számszerűleg is jelentékenyen meghaladó mértékben vannak jelen a társadalom különböző szegmensének reprezentánsai, az egyesületektől az önkormányzatokon a felsőoktatási, kutatási szférán, a kamarákon és szakszervezeteken át egészen az egyházakig.

Köszönet illeti őket ezért a támogatásért, külön – de itt most név nélkül – kiemelve azon tiszteletre méltó személyiségek szerepét, akik évek óta hűségesen és aktívan vesznek részt a munkában.

Hangsúlyosan szeretnék köszönetet mondani a Tanácsban a parlamenti frakciókat képviselőknek, országgyűlési képviselőtársaimnak is a konstruktív együttműködésért és a hosszú távú nemzeti sorskérdéseinkről való közös együttgondolkodásért!

Megjegyzem, hogy a tradíciók és az elődök döntéseinek tiszteletben tartása Szabad György elnöksége óta fontos és élő hagyománya az Országgyűlésnek, amit azóta is minden házelnök – tekintet nélkül politikai hovatartozására – követett és követ, így az NFFT története nem a szabálytól való eltérést, hanem éppen a közösen kimunkált és közösen életben tartott szokásokhoz való, a parlament működésében általában érvényesülő ragaszkodást példázza.

A Tanács ünnepi ülése kapcsán fontos kiemelten méltatni magát az ügyet, aminek vizsgálatára a Tanácsot létrehoztuk.
A fenntarthatóság a nemzetünk – s nem mellékesen az egész emberiség – sorsát hosszú távon leginkább és alapvetően meghatározó kérdés.
Jelentősége több okból is megnőtt az elmúlt évtizedekben.

Egyrészt nyilvánvalóvá vált, tudományos megfigyelések ezrei bizonyítják, hogy egyre gyorsuló ütemben éljük fel természeti örökségünket.
Az erdőket, a mezőket, a ligeteket és a lápokat a gyerekeink már nem ismerhetik meg úgy, ahogyan azokat apáink és nagyapáink látták, s egyre szűkösebben élvezhetjük a természet adományait.

Az emberiség olyan módon avatkozott be a Föld éghajlati rendszerébe és bioszférájának működésébe, aminek következményeivel egyáltalán nem volt – és talán még ma sincs – tisztában.

Másrészt, s itt már a nemzeti perspektívának nagyobb jelentősége van a globálisnál, számos más nemzeti erőforrásunkat sem gyarapítottuk, tartottuk fenn a megfelelő mértékben és minőségben.

Minderre vannak persze magyarázatok, amelyek azonban nem adnak számunkra mentséget, sőt: sok tekintetben inkább súlyosbító, mint enyhítő körülményként esnek latba a döntéshozók és –befolyásolók felelősségét illetően.

Az általunk korábban értékalapon idealizált nyugati világ gazdasági és politikai szereplői – ahogy mondani szokás – 1990 után csak a javunkat akarták, és mi majdnem minden javunkat át is adtuk nekik, csak nagyon későn felismerve a térségünk elszegényedését felerősítő gátlástalan érdekérvényesítési törekvéseket, s még később ellenállva ezeknek. A népességszámban, tudásban, innovációban, egészségben, társadalmi együttműködési képességben való fogyatékosságaink és fogyatkozásaink azt eredményezték, hogy mai életminőségünk elmarad a lehetségestől, s hogy a jövő nemzedékek számára kevesebb erőforrást tudunk örökül hagyni a kívánatosnál.

Elengedhetetlen, hogy legyen olyan nemzeti intézményünk, ami rendre napirendre tűzi a nemzeti erőforrásaink helyzetének értékelését, gondoskodik a fenntarthatóság sajátos szempontrendszerének megjelenítéséhez szakpolitikáink és nemzetstratégiai célkitűzéseink megvitatásában, s elvégzi a rendre érvényesülő rövidtávú mérlegelések mellett a hosszú távú hatások elemzését is.

Mindez nem öncélú tevékenység: értelmét a közjó keresése, az elődeinktől örökölt – szakrális és szekuláris – értékek védelme és gazdagítása, a politikai közösségünk tagjai közötti együttműködés fenntartása, nemzetünk válságokkal szembeni ellenállóképességének növelése, egy emberhez méltó teljes és boldog élet megélése feltételeinek biztosítása adja.

Ezért a Tanács egyetlen tagja se érezze munkáját feleslegesnek, még akkor sem, ha feladataink jellegéből adódóan egy-egy ülés után nem a gyorsan learatható sikerek okozta eufórikus hangulatban szoktunk felállni a tanácskozó asztaltól.
Nekünk a hosszútávfutókhoz hasonlóan kitartásra, tűrőképességre, elhivatottságra, a távoli célba való megérkezés reményének megőrzésére kell képesnek lennünk.

Ehhez kívánok Önöknek a következő tíz évre is jó egészséget, elhivatottságot és állhatatosságot, a mai alkalomra pedig méltó ünneplést!

Sajtóiroda

2018. december 07.