Archívum

Archívum - 2019. március 08.


KMKF 2019. évi nemzetpolitikai találkozója

Vadász terem, Országház

Tisztelt Képviselőtársak, kedves Vendégeink!

Isten hozta a Kárpát-medence választott magyar képviselőit az Országházba! Köszöntöm Szijjártó Péter külügyminiszter urat, és mindazokat, akik elfogadták meghívásunkat a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma 2019. évi nemzetpolitikai találkozójára.

„Élj izgalmas időben!” – ez a kínainak mondott és barátságtalannak szánt kívánság, úgy tűnik, hogy napjainkban teljesedik be Európán, így hát a magyar nemzetpolitikát is érdemes ezen izgalmas európai idők tükrében szemlélnünk.

Az átalakulás előtt álló európai erőtérben hasznos megvizsgálnunk a magyar nemzetpolitika előtt feltáruló esélyeket és a rá leselkedő veszélyeket. Száz esztendő távlatából érdemes újraértelmezni a magyarság sorsát napjainkig meghatározó három esztendő – 1918-1919-1920 – történéseit és összefüggéseit, mindezt annak érdekében, hogy az előttünk álló időkben a magyar politika hatékony eszköze maradhasson a kárpát-medencei magyarság anyagi erőben, lélekben és lélekszámban való gyarapodásának.

Az európai idők izgalmassá válásának legmélyebb oka – tisztelt Hölgyeim és Uraim –, hogy a világpolitikában az erőforrásokért zajló küzdelmeknek a földrészünk – hosszú évszázadok után először – már nem részese, hanem csak tárgya. Nem a reklám helye, hanem a tájékoztatásé: jó szívvel ajánlom a KMKF minden tagjának, hogy tekintse meg a budapesti Várkert Bazárban azt a kiváló, leglényeglátó első világháborús történelmi kiállítást, amely nemcsak annak megértésében segít, hogy mi és miért történt a magyarsággal 1914 és 1920 között, hanem abban is, hogy miként vette kezdetét 1917 és 1922 között az a napjainkban beteljesülő folyamat, amely Európát a világpolitikai küzdelmek asztalától azok étlapjára helyezi.

Szomorú geopolitikai fejlemény ez, amelynek összetett okai vannak, és amelyek vizsgálata megérdemelne jó néhány őszinte eszmecserét, ha a politikai korrektségnek nevezett cenzúra nem fojtotta volna meg az igazi eszmecsere lehetőségét az európai politikában. Az erőforrásokért zajló világpolitikai küzdelemben az alávetésre és kifosztásra szánt Európa ellen egy újszerű, XXI. századi hadviselés folyik, amelyben elsődlegesen nem a területet, hanem a tudatot akarják megszállni. A cél az európai közösség természetes identitásának a felszámolása, ugyanis a nemi, családi, vallási és nemzeti identitás felszámolásával szétzilálják a természetes egyéni és közösségi értéktudatot is, aminek hiányában a közösségek és az egyének nem tudják felismerni, érvényesíteni és szükség esetén megvédeni érdekeiket sem, így könnyebben alávethetők és uralhatók. Ezért a természetes európai identitások védelmére hivatott minden intézmény – a család, a keresztény egyházak és a nemzeti államok – folyamatos politikai, jogi és mentális támadások célkeresztjében vannak.

Az európai politika sokszor józan ésszel nehezen érthető felszíne alatt, a mélyben az identitásvédelem és az identitásrombolás politikai, gazdasági és szellemi erőinek példátlan összecsapása zajlik. Minden nagy európai vita mögött – mint a bevándorlási vita vagy a föderalista és szuverenista álláspontok vitája az Európai Unió jövőjéről – ez a küzdelem található, amelynek végső célja a – semmiféle demokratikus felhatalmazással nem rendelkező, az életünkön mégis lassan, de biztosan rákként eluralkodó, a nemzetek szuverenitását és az országok demokratikus döntéshozatali struktúráit elimináló – háttérhatalmak világkormányzásának megvalósítása.

A rossz hír, tisztelt Konferencia, hogy az európai emberek védelmére hivatott Európai Unió vezetése ebben a küzdelemben az identitásrombolók pártjára állt.
Úgy vagyunk ezzel az uniós vezetéssel, mint amikor a viccbéli székely atyafi rákérdez a komájára: „Nincs rajtad alsónemű? – Miért, látszik?” kérdezett vissza a koma. „Igen, mert felsőneműd sincsen.” – szólt a válasz. Az Európai Unió jelenlegi föderalista, bevándorláspárti és identitásromboló vezetése meztelenül áll az európai polgárok előtt.

A jó hír, hogy ez az uniós garnitúra a küszöbön lévő uniós parlamenti választásokon leváltható, haza küldhető, és ezáltal esély nyitható Európának és az európai embereknek, hogy ne vesztesei legyenek annak a geopolitikai küzdelemnek, amelyben az Európai Unió jelenlegi vezetői elárulták és cserben hagyták őket.

A másik jó hír, tisztelt Konferencia, hogy az identitásvédelmi küzdelemben Európa számíthat ránk, magyarokra, hiszen 1920 óta ebben a műfajban Európa legtapasztaltabb nemzete vagyunk, ugyanis nincs még egy olyan európai nemzet, amelynek harmada egy évszázada küzd azért, hogy az ellenérdekelt erőkkel szemben megőrizhesse önazonosságát.

Jelenleg Európában három identitás-politikai modell azonosítható, amelyből kettő veszélyt, egy pedig esélyt jelent a magyar nemzetpolitika számára. Európa nyugati részén az önfeladás modellje van terjedőben, amelynek követése a magyarság számára végzetes lenne.
Európa keleti részén még sokan vannak, akik azt gondolják, hogy saját nemzeti identitásuk erősebb lesz azáltal, ha elveszik a velük együtt élő nemzeti közösségek önazonosságát.

Mi, magyarok, az elmúlt évszázadban megtanultuk és megtapasztalhattuk, hogy ez nem így van: nem erősebb, hanem zavarosabb lesz annak az identitása, aki mások önazonosságát veszélyezteti vagy korlátozza. Ami a magyar nemzetpolitika számára új esélyt jelenthet, az egy Közép-Európában körvonalazódó új identitás-politikai modell, amelynek lényege, hogy mások nemzeti identitásának tiszteletben tartása nem gyengíti, hanem erősíti a saját nemzeti azonosságtudat védelmének lehetőségeit.

Közép-Európában egyre erősödik a politikai és gazdasági egymásrautaltság, és ez esélyt teremthet arra, hogy a nemzeti kirekesztés indulatok vezérelte politikáját felválthassa egy racionális, a nemzeti kiengesztelődést és méltányosságot megvalósító identitás-politika és egy új államközi együttműködési gyakorlat.

Szerbia, Románia és Ukrajna civilizációs és kulturális értelemben a Délvidéken, Erdélyen és Kárpátalján keresztül érintkezik Közép-Európával, ezért álláspontunk szerint nemcsak magyar, hanem szerb, román és ukrán érdek is, hogy Délvidéken, Erdélyben és Kárpátalján ez utóbbi közép-európai identitás-politikai modellt valósítsuk meg. Szerbiával a legjobb úton haladunk e cél irányába, Romániával van esély, hogy erre az útra lépjünk, míg Ukrajna esetében a jelenlegi ukrán vezetés alatt erre még nincs lehetőség, de nem szabad kizárni, hogy az ott esedékes választások után ez megnyílik. Szlovéniával, Horvátországgal és Ausztriával nemzetpolitikai szempontból rendezettek a kapcsolataink, Szlovákiával pedig megteremtettük az előfeltételeit, hogy nemzetpolitikai vonatkozásban is előre tudjunk lépni, de minderről Szijjártó Péter külügyminiszter úr rövidesen egy naprakész tájékoztatót nyújt majd a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának.

Egy új közép-európai identitáspolitika valós esélyt kínál minden abban résztvevő állam számára, hogy együtt eredményesen álljunk ellent az európai identitásrombolásban érdekelt erőcsoportoknak, esélyt nyújt arra, hogy a térség nemzeti államai, keresztény egyházai és a családok megoltalmazhassák a közép-európai emberek természetes azonosságtudatát és érdekeit.

A jelenlegi vészterhesen izgalmas európai időkben ezt a folyamatot kell erősítenie a magyar nemzetpolitikának, mert Közép-Európa csak akkor tud meghatározó tényezővé válni Európa megújulásában, ha a gazdasági teljesítménye mellett az állami szuverenitást és a nemzeti önazonossághoz való jogot egyaránt tiszteletben tartó olyan új együttműködést tud létrehozni, amely erősíti a térség biztonságát és versenyképességét.

Tisztelt Konferencia!

Az elmondottak szellemében két javaslatom van a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma részére, mely javaslatokat az ülésünk későbbi szakaszában majd szavazásra is kívánok bocsátani.

Az első javaslat, hogy a Kárpát-Medencei Magyar Képviselők Fóruma – mint a legerősebb demokratikus felhatalmazással rendelkező nemzetpolitikai szervezetünk – 2020-tól kezdődően minden év március hónapjában fogadjon el az előző évre vonatkozóan egy közép-európai magyar identitásvédelmi jelentést, amelyet a szomszédos országok kormányai valamint az Európai Unió vezető testületei rendelkezésére bocsátunk. E jelentés tartalmazhatná mindazokat a tényeket, adatokat, folyamatokat és összefüggéseket, amelyek kirajzolhatják egy-egy nemzetrészünk önazonossága megőrzésének jogi, politikai és szociológiai környezetét. E jelentés összeállításának módszertanáról már holnap megkezdhetnénk az egyeztetéseket. Sikeres munka esetén pedig akár a FUEN-nek is javasolhatnánk egy összeurópai jelentés rendszeres előkészítését.

A másik javaslatom, hogy a Fórum kérje fel az Országgyűlést, valamint a magyar kormányt, hogy a 2020-as esztendőt nyilvánítsa a magyar nemzeti összetartozás évének. Orbán Viktor miniszterelnök úr megfogalmazása szerint a magyarság életében megszűnőben van az 1920-ban kezdődött száz év magány, és annak érdekében, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg, a nemzeti összetartozás érzése és tudata mellett a kulturális önvédelmi képességünket is meg kell erősítenünk, Magyarországon és a külhoni magyar közösségeinkben egyaránt. A nemzeti összetartozás évében mindezért nem pusztán emlékeznénk a trianoni tragédiára és tisztelegnénk száz év magyar nemzedékeinek nemzethűsége előtt, hanem a térség népei felé tett új együttműködési ajánlat révén a közép-európai jövőt is szolgálnánk.

Tisztelettel kérem a KMKF minden tagját, hogy legjobb tudása szerint vegyen részt az előttünk álló közös munkában.

Sajtóiroda

2019. március 08.