Archívum

Archívum - 2023. május 16.


Köszöntő beszéd a Pálfy Ferenc-díj átadásán

Szeged

Köszöntő Pálfy Ferenc díjátadóra
Szeged, 2023. május 16.

Főtisztelendő Püspök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ünneplő Közösség!

Méltó, igazságos, tanulságos és bátor dolog, hogy Szeged mai lokálpatriótái Pálfy Ferenc nevét viselő díjat alapítottak a város és közössége szolgálatában végzett teljesítmények elismerésére.

Méltó Pálfy Ferenc emléke előtt tisztelegni, mert a legsikeresebb szegedi polgármester életútja és életműve példázata annak, hogy a magyar közösségi siker kulcsa örök: patrióta gondolkodás és lokálpatrióta cselekvés. Így volt ez a XIX. században és még inkább így lesz a XXI. században is. Ne tévesszen meg senkit a napjainkban hirdetett steril jelszó: „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan”, ugyanis ma sincs emberibb és felelősebb gondolkodásmód, nincs közvetlenebb és hatékonyabb cselekvésforma, mint ami a tágabb-szűkebb szülőföld szeretetéből, azaz a patriotizmusból és a lokálpatriotizmusból fakad.

Igazságos Pálfy Ferenc emlékét kiemelni a feledés és elfeledtetés homályából, hiszen közösségszervezői és vezetői teljesítménye páratlan a város történetében. Nem véletlenül jegyezték fel a krónikák, hogy Szeged a kunyhók városából a paloták városává vált Pálfy Ferenc több mint három évtizedes polgármestersége alatt. 
Pálfy Ferenc tevékenysége ugyanakkor fontos tanulsággal is szolgálhat a ma és a holnap szegedi lokálpatriótái számára, ugyanis az egykori polgármester a nagy árvíz okozta tragédia utáni talpraállás elöljárója is volt. Pálfy Ferenc polgármester korszakából mi, mai magyarok, nemcsak azt tanulhatjuk meg, hogy – ha bekövetkezik a baj – miként kell újjáépíteni szűkebb-tágabb pátriánkat, hanem talán arra vonatkozóan is okulhatunk, hogy miként kell a bajt megelőzni. A krónikák feljegyezték, hogy a korábbi egyenetlen Tisza-szabályozás miatt Szeged népe már az 1879-es árvizet megelőző esztendőkben is félelemben élt; érezték, tudta, hogy közeledik a veszély. Az árhullám több mint ötezer – zömében nem tartós anyagból épített – házat döntött romba Szegeden, több mint hatvanezer ember vált hajléktalanná. Ami megmaradt, az alig kétszáz belvárosi kőház volt.
A nekünk szóló tanulság mindebből az – tisztelt Hölgyeim és Uraim –, hogy építeni mindig sziklaszilárd alapokra kell – házat és hazát egyaránt –, mert csak így védekezhetünk eredményesen a bennünket fenyegető fizikai vagy szellemi árhullámok ellen. 

A XIII. században IV. Béla királyunk a pusztító tatárjárás után ismerte fel, hogy az ismétlődő betöréseket csak úgy lehet megakadályozni, ha a sík magyar területekre addig többnyire akadálytalanul behatoló ellenség útjába kővárakat építenek – ez alapján épült újjá a korabeli Magyarország. A XIX. században a szegediek a nagy árvíz rombolása után ismerték fel, hogy az árvízvédelmi töltésrendszer megerősítése mellett kőből kell újjáépíteni a várost. Több mint kétezerhatszáz lakóházat és több mint hatszáz egyéb középületet emeltek a romok helyére – így épült újjá Szeged. 

Ránk, mai magyarokra, a XXI. században az a feladat vár, hogy mindent megtegyünk azért, hogy szülőföldünket a jövőben semmiféle fizikai vagy szellemi árhullám ne dönthesse romba, az a feladatunk, hogy megfelelő védműveket építsünk az újkeletű veszélyekkel szemben. 

Napjainkban a nyugati kultúrkörben – és a jobb sorsra érdemes Európai Unión belül különösképpen – intellektuális és politikai bátorságra vall nemcsak a patriotizmus, hanem a lokálpatriotizmus erényeit is hirdetni, ugyanis mindkét erény képviselői egy ellentétes érdekű, és ezért ellenségesen viselkedő globalista árnyékhatalom által keltett szellemi és politikai árhullámmal szemben kell megvessék a lábukat. Gondoljunk csak bele: napjainkban például Brüsszelben, Malmőben vagy Marseilleben vajon egyáltalán még értelmezhető-e a lokálpatriotizmus fogalma? Maradjon ez költői kérdés…

Mi, magyarok, azonban nem felejtjük Tamási Áron igazságát, hogy „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. 
Tudjuk, hogy – miként az író fogalmazott – „a madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége”, és azt is tudjuk, hogy nincs nemesebb szabadság annál, mint ha szülőföldünkkel szemben teljesíthetjük a kötelezettségünket.
Külön köszönöm ezért a díjat alapító Mihálffy Béla képviselőtársam bátor kezdeményezését és az Önök elszántságát, amellyel az Isten, a haza és a család jegyében a szegedi közéletben éltetik a nemzeti értékrendet és a lokálpatrióta erényeket.

Bajok idején a Kárpát-medencében minden magyarnak mindig érdemes vigyázó szemét Szegedre vetnie, hiszen ez a város a talpraállás jelképe volt a XIX. századi árvíz után, a XX. században pedig jelképe volt a hazai bolsevik és külső idegen megszállások utáni nemzeti újjászületésnek is.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy a nagyvilágban bajból sajnos nincs hiány. 
Keservesen vajúdik a világpolitika és mi, magyarok, jelenleg két tűz közé szorultunk: fegyveres harcok zajlanak a keleti szomszédságunkban, nyugati irányból pedig romboló politikai és szellemi árhullámok tornyosulnak fölénk. 

Mindaz, ami a fecsegő felszín alatt napjainkban zajlik a világpolitikában, a világgazdaságban és a nyugati kultúrában, az végső soron az emberi normalitás és az embertelen abnormalitás csatájaként is értelmezhető; a Jó és a Rossz, Jézus és a Sátán örök metafizikai küzdelmeként, amelyről Kiss Rigó László püspök úr tudna számunkra a legavatottabban beszélni.

A mi evilági, földhözragadt szemszögünkből nézve már azt sem egyszerű megállapítani, valójában kik is a hadviselő felek. Ellentétes érdekű államok esnek egymás torkának? Vagy különböző vallások és ideológiák akarnak egymás fölé kerekedni? Esetleg a Keletként és Nyugatként értelmezhető, eltérő érték- és érdekrendszerű civilizációs tömbök csapnak össze egymással egy természeti erőforrásaiban drámaian apadó, de demográfiai értelemben és a fogyasztási igények tekintetében folyamatosan növekvő nagyvilágban? 

Ugyan a ránk támadók kiléte nem könnyen azonosítható, mégis van néhány jellemzőjük, amely alapján – mint görényt a bűzéről – mindig fel lehet ismerni őket: a globalizmus jegyében a tudatos államellenesség és heves nemzetgyűlölet, az értéksemlegességnek álcázott zsigeri keresztényellenesség és a genderideológiaként hirdetett körmönfont családellenesség – végső soron pedig az emberi jogok parttalanná tételében megbúvó demokrácia- és szabadságellenesség.
Ezek a mi ellenfeleink, az istentagadás, a nemzettagadás és a családtagadás erői, akik egy új totalitárius diktatúrát készítenek elő a számunkra. A harci céljaik és módszereik is pontosan felismerhetőek. Az európai politikában céljuk a nemzeti államok mint közhatalmak szuverenitásának korlátozása, majd felszámolása. Ennek a gigantikus tervnek az eszköze pedig az eredeti rendeltetésétől – az egyenjogú nemzetállami együttműködéstől – jelenleg eltérített és magánérdekek túszává tett Európai Unió, majd a helyére Európai Egyesült Államok fedőnéven tervezett birodalmi diktatúra.

A gazdaságban az európai államoknak az Európán kívüli hitelezői érdekek mentén történő végzetes eladósítása és ipartalanítása a cél, ennek az eszköze a tragikusan elhibázott – és irreális környezetvédelmi célokkal, illetve újabban a háborús szolidaritás jelszavával palástolt – brüsszeli uniós gazdaságpolitika. 

Az európai társadalompolitikában a cél a középosztály eladósítása és vagyontalanítása, mert középosztály nélkül nincs demokrácia, demokrácia nélkül pedig nincs a közérdek és a közjó védelmére hivatott olyan közhatalom, amely ellensúlya lenne a magánhatalmaknak. Ennek a politikának az eszközrendszere sokrétű, a legpimaszabb azonban – az egyre nyíltabban gazdaellenes intézkedéseken túl – a hamis környezetvédelmi szempontokra hivatkozó tervezett háztartási adóteher, azaz úgynevezett személyes karbonlábnyom megadóztatásának a terve, amely alkalmassá tehető arra is, hogy a középosztály-belieket módszeresen kiforgassák az ingatlantulajdonukból. 

A nyugati – és különösen az európai – kultúrpolitikában az infantilizáció a cél, vagyis az, hogy a nyugati nemzetek és társadalmak ne legyenek képesek felismerni, érvényesíteni vagy szükség esetén megvédeni a saját érdekeiket. Mindennek az eszközei a globális tudatipar által folytatott identitásterrorizmus: a rasszizmusellenesség jelszavával egy fehér ember ellenes rasszizmus elfogadtatása; a nyugati ember kiforgatása nemzeti, vallási és nemi önazonosságából, hogy a végén már azt se tudja, hogy fiú-e vagy lány; minden létező természetes emberi különbözőség természetellenes manipulálása az emberi közösségek felmorzsolása céljából.

Miért akarják szétzilálni és felszámolni a legerősebb emberi közösségeket?

Azért, mert történelmi tapasztalat, hogy az elnyomó hatalmakkal szemben sem az egyén, sem a tömeg nem képes eredményesen szembeszállni. Az alávetés és elnyomás ellen mindig csak a legszervesebb emberi közösségek – családi, vallási és nemzeti közösségek – tudnak eredményesen küzdeni. 
A nyugati világban a keresztény egyházak, a demokratikus nemzeti államok, és az egy férfi és egy nő szeretetközösségén alapuló családi közösségek hivatottak védeni és képviselni az emberi méltóságot és szabadságot biztosító értékeket, ezért ezeket az intézményeket folyamatos politikai, gazdasági és mentális ostrom alatt tartják azok a jelenkori magánhatalmak, amelyek ezekben hatalmi igényeik korlátlan kielégítésének akadályait látják. 

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Mit tehetünk mi, magyarok mindez ellen? Megfelelő védműveket kell építenünk! 
A legerősebb intézményi védmű a szuverén, a nemzet oltalmában cselekvőképes és nemzetközi együttműködésre, szövetség-keresésre nyitott nemzeti állam. A magyar választópolgárok többségének megbízásából 2010 óta ilyen államot építünk.
A legerősebb szellemi védvonal pedig az Isten, a haza és a család szeretete, amely révén otthonunk-ként megőrizhetjük az elődeinktől megörökölt szülőföldünket, és továbbadhatjuk azt utódainknak. Ezért mellőzhetetlenül fontos, hogy – miként az most itt is történik – elismerjük és méltassuk közösségünk azon tagjainak teljesítményét, akik ennek jegyében munkálkodnak.

Kívánom Pálfy Ferenc egykori polgármester 1885-ben megfogalmazott szavaival a mai szegedi lokálpatriótáknak, hogy hitük és erényük „magasan lobogjon, porba ne omoljon”!
Gratulálok a díjazottaknak, és köszönetet mondok mindazoknak, akik munkája nélkül nem jöhetett volna létre a mai lokálpatrióta seregszemle!
Isten áldja a XIX. századi szegedi újjászületés polgármesterének emlékét, és segítse XXI. századi követőit!
„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” 

Sajtóiroda

2023. május 16.