Beszéd az Andreanum konferencián

Országház, Delegációs terem

Tisztelt Elnök Urak, Főtiszteletű Püspök Úr, Professzor Urak! Tisztelt Előadóink és kedves Vendégeink!

Isten hozta Önöket az Országházban, örömmel köszöntöm a mai konferenciánk minden résztvevőjét!

Az adventi várakozás első hetében vagyunk, de egy olyan bizonytalan időszakban, amelyben senki nem tudja, hogy a következő nyolc hétben valójában mi vár Európára: totális háború vagy legalább a részleges béke esélye?

Napjainkban tehát még nyolc hetet sem látunk előre a világpolitikában, viszont úgy gondoltuk, annál inkább hasznos lehet, ha nyolcszáz évet visszatekintve az európai történelemben keresünk és találunk mindannyiunk számára bizonyosságokat, kapaszkodót.

Az erdélyi szászok részére ezelőtt nyolcszáz esztendővel II. András magyar király által kibocsátott szabadságlevél történetének, az Andreanumnak legalább négy olvasata van, attól függően, hogy német, magyar, román vagy erdélyi szász szemszögből értelmezzük a történetet. 

Arra törekedtünk, hogy ezen négy olvasat képviselői valamennyien kifejthessék álláspontjukat a mai konferenciánkon. A megközelítéseknek nyilvánvalóan lehetnek különbözőségei, amelyek a történelmi múlt értelmezésében gyökereznek, ám meggyőződésem, hogy a négy olvasatnak van jövőre vonatkozó közös európai tanulsága is.

Külön köszönöm ezért Szászország tartományi parlamentje volt elnökének, Matthias Rößler úrnak a mai jelenlétét, akivel korábban többször folytathattam baráti eszmecserét az Európa előtt álló kihívásokról és benne a közép-európai lehetőségeinkről.

Hálás vagyok a Berlinből érkezett Bernd Fabritius úrnak, a Bundestag korábbi képviselőjének, aki a Német Elüldözöttek Szövetségének jelenlegi elnökeként nemcsak egyik hivatali feladatának, hanem mindig is szívügyének tartotta és tartja az erdélyi szászok sorsát.

Köszönöm a magyar Országgyűlés korábbi elnökének, Szili Katalin asszonynak az Andreanum magyar emlékezetének felelevenítésében kifejtett közéleti munkáját, és azt is, hogy jelenlétével megtiszteli mai konferenciánkat.

Köszönöm Románia korábbi kulturális miniszterének, Kelemen Hunor elnök úrnak a jelenlétet, akinek politikai közössége, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség minapi parlamenti választási eredményeihez ezúttal is gratulálunk! 

Szeretettel vártuk mai konferenciánkra a jelenleg Erdélyben élő szász közösség képviselőit is, ám nekik sajnos nem állt módjukban eleget tenni a meghívásunknak. 

Tisztelt Konferencia! 

Magyar olvasatban az Andreanum az európai keresztény egymásrautaltság és a méltányos európai etnikai együttélés teljes bizonyító erejű középkori dokumentuma.

Az Andreanum kibocsátásakor már több mint kétszáz éves keresztény magyar királyságnak az Európán kívüli nem keresztény erőkkel való folytonos hadakozásban folytonos emberi utánpótlásra volt szüksége, nemcsak katonai értelemben, hanem a keresztény állam gazdasági és társadalmi működtetésének érdekében is, különös tekintettel a korabeli keleti, erdélyi országrészekre. 
A keresztény erdélyi szászok jelentős gazdasági tudással, az értékteremtő munka képességével, az anyagi gyarapodás vágyával és közösségi önmaguk megőrzésének akaratával érkeztek Erdély földjére.

A korabeli magyar állam és az erdélyi szászok életszerű és évszázadokig időtálló példáját adták az Andreanummal annak, hogy – modern jogtudományi szóhasználattal élve – miként egyeztethető össze az állam területi sérthetetlensége az állam területén élő egyik nemzeti közösség saját nyelve és kultúrája megőrzését garantáló önrendelkezési jogával.

Ennek kulcsa pedig a területi elszakadás jogát magába nem foglaló közösségi autonómia.
A modern korban sokan és sokszor visszaéltek az etnikai autonómia jogával vagy ígéretével szerte Európában, ezért számos európai állam napjainkban is veszélyes jogként értelmezi az autonómiát.

Amikor azonban napjainkban Európa az euroatlanti kapcsolataiban maga is a stratégiai autonómia után kiált, a jelenkori autonómiák nemzetállami ellenzőinek is érdemes felülvizsgálni álláspontjukat.

Miként a stratégiai autonómia igénye révén Európa sem elszakadni akar a nyugati világtól, hanem csak intézményes eszközöket keres arra, hogy a XXI. században megőrizhesse önmagát, és érvényesíthesse méltányolható érdekeit a nyugati világban, úgy az etnikai közösségi autonómia Európán belül sem az államokat destabilizáló, hanem ellenkezőleg, az államokat stabilizáló tényezővé válhat, miként erre jó példákat láthattunk már a XX. században Olaszországban vagy Finnországban is. 

Terveink szerint mai konferenciánk panel-beszélgetésein ezeket a szempontokat is áttekintjük a 800 esztendős Andreanumra való emlékezés keretében. 
Bízom abban, hogy az előttünk álló eszmecsere valamennyiünket megerősít abban, hogy a keresztény kulturális és lelki közösségre illetve a történelmi tapasztalatokból levezethető egymásrautaltságra tekintve a kölcsönös tiszteleten alapuló méltányos etnikai együttélés európai példáit ne csak a történelmi múlt emlékei között keressük, hanem jövőbeli lehetőségként is, minden európai közösség számára. 

Hasznos eszmecserét és kellemes együttlétet kívánok! 

Sajtóiroda