Beszéd a szigetszentmárton-szigetújfalui református templom felszentelésére

Szigetszentmárton

Nagytiszteletű Esperes Úr, nagytiszteletű Lelkipásztorok! Főtiszteletű Püspök Úr! Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!
Első szavunk a háláé és a köszöneté. 

Hálát adunk az Úristennek, hogy ma itt találkozhatunk. Köszönjük mindazoknak is, akik ezért a mai ünnepért dolgoztak, és templomépítőként itt Szigetszentmártonban – amint a régiek mondták – közelebb hozták az eget a földhöz. Munkájuk túlmutat ezen a gyülekezeten, és túlmutat a településen is: egy újabb tégla az ezeréves keresztény Magyarország második évezredének épületében.

Vannak pillanatok az életben – tisztelt Gyülekezet –, amikor az ünnep hegycsúcsairól szemügyre kell vennünk a távlatokat. A mai mindenképpen egy ilyen pillanat. Ha meg akarjuk tartani, ha meg akarjuk erősíteni Magyarországot és a magyar nemzetet azon rendkívül viharos és veszélyes világpolitikai időkben, amelyekben élünk, akkor meg kell erősítenünk a közösségi lét minden színterét. Különösen fontos, hogy az egyházi, hitbéli közösségek teljesíthessék a maguk hivatását, hiszen – minden ellenkező sátánista propaganda ellenére – a vallás és a hit nem a történelmi múlt ittmaradt rekvizítuma, hanem az emberi jövőnk lelki záloga. 

Egyéni életünk minősége nagyban függ attól, hogy milyen közösségek részesei vagyunk. Minden elsősorban a családokon múlik, de nem mindegy, kik és hogyan veszik körül a családokat, hogy vannak-e közös
értékek és célok, amelyek cselekvőképes közösséggé kovácsolják a sokaságot. 

Nem mindegy, hogy van-e hívő gyülekezet, amely együtt olvassa a szentírást, és együtt hallgatja a róla szóló tanítást; amely közösen töri meg a kenyeret, és együtt imádkozik; amely eligazodást nyújt tagjai számára, akik a templom falain túl is részt vesznek egymás életében; s amely a mindennapokban másoknak is tanúságot tesz egy teljesebb és boldogabb, szebb és jobb életről.

Az államnak pedig feladata, hogy segítsen polgárainak megteremteni e közösség számára is a működéshez szükséges feltételeket. Segítse az egyházak küldetését, amit azok vállalnak – a gyógyítás, a gondoskodás, a köznevelés területén, mindenhol, ahol a szenvedő, elhagyatott vagy éppen az életük értelmét kereső emberekért kell tenni. A hitélet anyagi infrastruktúrájának kiépítése túlmutat az egyházakon, egy-egy település, és rajtuk keresztül az egész ország életét teszi gazdagabbá.

Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!

Mindannyian érzékeljük azt a nyomást, amely az emberi élet ezen közösségi köreinek és védvonalainak szétszakítására irányul. Ismerjük a csalárd fortélyokat, amelyekkel gyermekeinket környékezik, és mindig a könnyebb és szélesebb utat kínálják fel az életre vezető rögös utak helyett. Ismerjük azokat a hatalmakat, amelyek ideológiai rögeszméktől és üzleti érdekektől vezettetve, szellemi és fizikai méreggel akarják kábítani az embertársaikat.

Ismerjük azokat, akik minden tekintélyt, minden normát kétségbe vonhatónak tartanak, és a korlátlannak hazudott szabadság káoszát szabadítanák az enberre.

Ismerjük azokat a politikai erőket, amelyek az emberi jogok nevében szabad utat követelnek minden rombolásnak, de az emberi méltóság sérelmekor fülsértően hallgatnak. Jól ismerjük azokat, akik harcos ateistaként szivárványt vetítenének a budapesti templomokra, és azzal szeretnék politikai túlélésüket biztosítani, hogy egyházellenes hecckampányokat finanszíroznak. Tudjuk kik ők, és szembe is kell szállnunk velük. Hol máshol, mint éppen egy templomban kellene, hogy elhangozzék; mely közösségnek, ha nem egy Istenben hívő gyülekezetnek kellene a leginkább értenie: minden politikainak, gazdaságinak látszó küzdelem, minden a rituális világban zaj küzdelem, minden a virtuális világban zajló folyamat valójában a lelkekért folyó harc része. Nekünk pedig szabadságunkban áll dönteni, hogy melyik oldalra álljunk.

Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!

Amikor a kommunizmus idején az előző szigetszentmártoni református templom épült, megpezsdült a település élete. A környékbeli katolikusok is segédkeztek az építkezésben. Az Úr ugyanis mindig, nehéz és alkalmas időkben egyaránt megadta, és megadja a növekedés lehetőségét, és ad társakat a lehetőségek kihasználásához. Az elmúlt évek alkalmas időszakában Önök, kedves református testvéreim, ezért válhattak szórványból templomépítő közösséggé.

Adja Isten, hogy mindazt a jót, amit az Ő ügyében Önök mindannyian tettek, olyan sikeresen folytathassák, amint eddig tették. Töltsék meg hétről-hétre ezeket a falakat élettel, s adják tovább ezt az életet. A többit pedig bízzuk az Úrra! Legyen ez a templom a mi Erős Várunk egy kicsiny, de szilárd bástyája!

Egyedül Istené a dicsőség!

Sajtóiroda