Köszöntő a Nadal Network 16. éves konferenciájának és közgyűlésének megnyitóján

Országház, Felsőházi ülésterem

Tisztelt Elnök Urak! 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!

Jó reggelt kívánok, köszöntöm az európai ügyészek hálózatának minden tisztelt tagját és minden kedves vendégünket. Isten hozta Önöket az Országházban!

Hazánkba utazva külföldi vendégeink egy olyan országba érkeztek, ahol napjainkban nemcsak a jogbiztonság és politikai stabilitás, hanem a közbiztonság is az egyik legerősebb Európában, tehát az európai ügyészek szakmai szervezete az egyik legalkalmasabb helyszínen találkozik ma annak érdekében, hogy eszmét cseréljen a közérdek büntetőjogi védelmének jelenlegi európai helyzetéről és jövőbeli kihívásairól. 

Az Országház nemcsak az európai építészet egyik magyar remekműve, hanem a magyar állami közhatalom jelképe is, ahol a hely szelleme mindenképpen megkívánja, hogy jogtudós vendégeink figyelmébe ajánljam a Kupolacsarnokban elhelyezett magyar Szent Koronát, amelyet a hamarosan következő házlátogatás keretében majd megtekinthetnek. 

Számunkra, magyarok számára a közhatalom elvont jogi fogalma az elmúlt ezer évben történeti és érzelmi értelemben egyaránt olyan szerves módon öltött alakot a Szent Koronában, amely az európai államfejlődésben és jogtörténetben gyakorlatilag példátlan.

Miként Alaptörvényünk fogalmaz: a Szent Korona „megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.” A századok során csak azt az uralkodót tekintették legitimnek, akit ezzel koronáztak meg. Magyarországon nem a királynak volt tehát koronája, hanem a nemzetet jogilag is megjelenítő koronának volt királya.

Mindez az európai demokratikus gondolkodás egy olyan korai magyar megnyilvánulása, mely szerint az uralkodó hatalma Isten kegyelméből származik ugyan, de a közösség felhatalmazása által valósul meg. 
Adjon ez a magyar közjogi örökség hitet és erőt mindannyiunknak – magyaroknak és nem magyaroknak, jogászoknak és politikusoknak egyaránt –, akik nyugati világunkban napjainkban is a közjón és a közérdeken alapuló demokratikus állam szolgálatát és védelmét tartjuk legfőbb feladatunknak.

Tisztelt Konferencia!

Bennünket, magyarokat nemcsak a hun Attila harcosainak utódaiként tart számon a történelem, hanem jogásznemzetként is, amelyik, ha elkerülhetetlen volt, akkor a fegyverek, ha lehetőség volt rá, akkor inkább a jog erejével törekedett szabadsága védelmére. Büszkék vagyunk törvényeinkre, amelyek a magyar szabadságot hosszú évszázadok alatt megalapozták és megteremtették, gazdagították és megtartották. Büszkék vagyunk első törvénykönyvünkre, amelyet államalapító artánál és több mint egy évszázaddal idősebb a német aranybullánál; az 1568. évi tordai országgyűlés határozatára, mely a „cuius regio eius religio” elve helyett az egyének és közösségeik döntési szabadságára építve teremtett vallásbékét. Büszkék vagyunk ezer éves alkotmányfejlődésünkre, és arra, hogy egyike vagyunk az Európai Unió azon – mindössze – négy tagállamának, amely több mint ezer éve áll fenn, saját nevén és helyén, jogfolytonosan – éppen itt, hadiutak kereszteződésében és birodalmi ambíciók ütköző zónájában. Büszkék vagyunk arra, hogy a még be nem zárt, vagy szállodává, kocsmává, múzeummá vagy mecsetté át nem alakított európai templomokban megszólaló déli harangszó a keresztény Európa védelmében, az oszmán hódítókkal szemben 1456-ban Nándorfehérvárnál aratott magyar diadalra emlékeztet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A XX. század második felében, a kommunista diktatúra idején, 1956-ban a magyarság fegyverrel szállt szembe az elnyomással. 1956. november 4-én a Szovjetunió több harckocsival támadt Magyarországra, mint Hitler a második világháború kezdetén Lengyelországra. Az egyik legnagyobb XX. századi jogtudósunk, Bibó István itt, a szovjet tankok által körbekerített Országház egyik irodájában írta a magyar nemzet segélykiáltását az Egyesült Nemzetek Szervezetének címezve, ám a világpolitika cserben hagyta a vérbe fojtott magyar szabadságharcot. Ennek ellenére, mi magyarok akkor sem adtuk fel hitünket a jog erejében.

Ez adott erőt számunkra 1990-ben a kommunizmus korszakának lezárásához és a magyar demokrácia újjáépítéséhez, valamint ez adott erőt ahhoz is, hogy a magyar választópolgárok akaratából 2010-ben demokratikus módon a posztkommunizmus korszakát is végleg lezárjuk. 

Büszkék vagyunk az azóta elvégzett munkára, amellyel magunk mögött hagyva a diktatúra évtizedeit, hagyományainkra alapozva egy jól működő jogállamot építhettünk ki, amely méltó módon szolgálja polgárait. 

Mindebből a munkából a magyar ügyészi kar is kivette a részét. Tevékenységük minőségét az ügyészi munkát övező lakossági bizalom magas szintje is jelzi.

A magyar ügyészség nemzetközi szakmai elismerését pedig – többek között – mutatja, hogy Magyarország Legfőbb Ügyésze már második alkalommal látja el a Nadal Network elnöki teendőit, és így Budapest másodszor adhat otthont a Hálózat éves konferenciájának.

Köszönet ezért Önöknek és Polt Péter elnök úrnak.

Tisztelt Konferencia!

Európa szerte több jogállami megoldás is van az ügyészség működtetésére. Egy állam alkotmányos és társadalmi rendjét akkor lehet hatékonyan fenntartani, ha az egyes – akár különböző hatalmi ághoz tartozó – intézmények összefüggő rendszerben működnek. Ideális esetben a kapcsolat a törvényhozó hatalom és az igazságszolgáltatásban közreműködő ügyészség között két irányú. 

Az ügyészség a jogalkotói célt is szem előtt tartva alkalmazza a törvényeket. A jogalkotás ugyanakkor figyelembe veszi a jogalkalmazói visszacsatolásokat annak érdekében, hogy egyrészt a társadalmi jelenségekre működő megoldási lehetőségeket kínáljanak a jogszabályok, másrészt azok a gyakorlatban is alkalmazhatóak legyenek.

Az ügyészség működése közjogi szempontból állami szuverenitási kérdés. A büntetőigény érvényesítéséhez és a büntetőhatalom gyakorlásához való jog hozzátartozik minden állam szuverenitásához. Az állami közhatalmak végét jelentené, ha szupranacionális szervezetek vagy globálisan működő gazdasági magánhatalmi entitások elvonnák tőlük a bűnüldözési jogosítványaikat.
Márpedig erre vonatkozó törekvés – miként Önök is pontosan érzékelhetik – napjainkban mindkét irányból megnyilvánul, tisztelt Konferencia!

Meggyőződésem, hogy a nyugati világban – és benne Európában – az előttünk álló évtizedek politikai kulcskérdése az, hogy a nemzeti államok, a szupranacionális szervezetek és a gazdasági magánhatalmak erőegyensúlyban tudnak-e működni vagy sem? 

Csak ezen erőegyensúly fennállása esetén van ugyanis esély arra, hogy az előttünk álló nagy társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi és technológiai kihívásokat a nyugati világ hatékonyan tudja kezelni.

Az államfejlődés vesztfáliai rendjében kialakult európai nemzeti államok mint közhatalmak napjainkban változatlanul a közjó, a közérdek és a közakarat letéteményesi, és mint ilyenek sem a szupranacionális szervezetek, sem a globális gazdasági magánhatalmak által nem kiválthatóak. 

Az Önök konferenciájának témái – az online térben elkövetett bűncselekmények, a környezeti bűncselekmények elleni küzdelem vagy az igazságszolgáltatás digitalizációjának kérdései – önmagukban is jelzik, hogy az államok mint közhatalmak, a nemzetközi szervezetek és a globális magáncégek együttműködése elengedhetetlen a megoldások megtalálásában. Szeretném azonban kihangsúlyozni, hogy nem egyenrangú szereplőkről van szó, hiszen e szereplők közül csak az államok rendelkeznek a polgáraiktól közvetlenül szerzett felhatalmazással, többek között arra is, hogy korlátok köré szorítsák a magáncégek profit- és hataloméhségét éppúgy, mint a nemzetközi szervezetek bürokráciájának azon törekvését, hogy teljesen elszakadjanak az őket létrehozó államok alapításkori céljaitól.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A szabad világ – az emberek és a közösségek szabadsága – a jogra épül. Fontos kérdés, hogy akár a jogalkotásnak is, de különösen a jogalkalmazásnak van-e elegendő integritása a részérdekeket képviselő politikával, a hatalmas tőkéscsoportok által mozgásban tartott sajtó nyomásával és az ideológiai erőterek befolyásával szemben?

Önökön, jogalkalmazókon is múlik, hogy a jogé legyen az erő – és ne az erőé a jog.

Az Önök küldetése a bűn üldözése, a rend védelme, az egyéni és a közösségi jogok megőrzése, s ezen keresztül európai életmódunk, végső soron a szabadságunk fenntartása.

Ezen küldetésük teljesítéséhez kívánok Önöknek erőt, bölcsességet és szövetségeseket, a mai napra pedig hasznos eszmecserét és kellemes együttlétet.

Sajtóiroda