Beszéd a Szent Király Szövetség Találkozóján

Királyfiakarcsa

Tisztelt egyházi és világi elöljárók! Tisztelt Ünneplő Közösség!

A csallóközi Karcsaország nem csak földrajzi értelemben a vizek folyásának földje, hanem átvitt értelemben, az idők folyását tekintve a 
kárpát-medencei magyar történelem forrásvidékének is része, hiszen az 1118 esztendővel ezelőtti júliusban, néhány tíz kilométernyire innen, a pozsonyi csatában kivívott győzelemmel zárult a magyar honfoglalás katonai szakasza, amely megnyitotta az utat a Szent István-i államalapítás előtt. 

Az államalapító királyunk nevét ma is viselő magyar települések szövetsége, a Szent Király Szövetség felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és magyarországi tagjai ma tehát visszatértek a több mint ezer éves történelmi magyar állam eme forrásvidékéhez azért, hogy ismét hitet tegyenek a nemzeti összetartozás mellett, és erőt merítsenek az őket összefűző testvériségből. Ma még nem szövetségi tagként, hanem meghívott testvértelepülésként jelen vannak Délvidék küldöttei is. Bízunk benne, hogy jövőre csatlakoznak Őrvidék magyarjai is, és ezáltal teljessé válik a történelmi magyar haza képviselete a Szent Király Szövetségben.  
Köszönjük a szövetségnek az eddig végzett közel 30 évnyi önzetlen munkát, és köszönjük Királyfiakarcsa önkormányzatának mint házigazdánknak az idei, immár 28. találkozó lelkiismeretes megszervezését, nemkülönben a szívélyes vendéglátást! 

Tisztelt Emlékező Közösség!
Annak, aki végigtanulmányozza a magyarság több mint ezer esztendős történelmét, arra kell választ találnia, hogy a hadi utak kereszteződésében, nyugati és keleti birodalmak hódító törekvéseinek ütközőpontjában, minden tragikus megpróbáltatás és többszöri szétszakítottsága ellenére, napjainkra hogyan maradhatott meg a magyarság a legnagyobb lélekszámú nemzetnek a Kárpát-medencében? Magyarország miként maradhatott meg azon nem több, mint öt ország egyikeként, amely megalapítása óta, több mint ezer esztendeje változó határokkal ugyan, de jogfolytonosan létezik Európa térképén?

A válasz Szent István művében található: a kereszténység felvételében és az önálló magyar állam megszervezésében.

Az elmúlt több mint ezer esztendőben a keresztény értékalapokon nyugvó, önálló és cselekvőképes állam nélkül a magyarságot eltörölte volna a történelem a 
Kárpát-medencéből és Európából. Mi is keleti testvéreink, az avarok sorsára juthattunk volna, és népünk híre ma már csak emlék lenne a történelemkönyvekben.
A magyarság azonban értékteremtő munkájának verejtéke és értékvédő harcokban hullatott vére árán fennmaradt, mert a kereszténység nemzetmegtartó erőnek bizonyult számára. „Megfogyva bár, de törve nem” fennmaradt azért, mert a magyar államot ugyan sokszor meggyötörték az ellenségei, de a magyarság nemzedékeken átöröklődő államszervezési tapasztalatát és tudását senki nem tudta legyőzni.

Mindezért múlhatatlan hálával tartozunk Szent István királyunknak és mindazon ismert és ismeretlen hőseinknek, akik a történelemben előttünk járva lehetővé tették, hogy a XXI. században is legyen magyar hazánk, legyen államunk Európában és nemzetünk a Kárpát-medencében.  

Napjainkban azonban mindannyian azt tapasztaljuk – tisztelt Honfitársaim –, hogy mindazon értékek, amelyek bennünket a Kárpát-medencében eddig megtartottak, Európában támadás alatt állnak: mindenhol politikai, gazdasági, pénzügyi és lélektani támadás alatt állnak a keresztény egyházak és a keresztény vallás, támadás alatt állnak a nemzetek valamint az európai nemzeti államok. Mi több, Európa földjén több mint három esztendeje egy olyan véres háború dúl, amely ürügyként szolgál arra, hogy a második világháború óta létrejött legnagyszerűbb európai kezdeményezést, az Európai Uniót annak vezetése a béke, demokrácia és jólét ígéretéből a háború, a diktatúra és az elszegényedés valóságává alakítsa.

Az előttünk álló időkben a globalizáció legnagyobb nyertesei, az Európán kívüli magánhatalmi érdekcsoportok a maguk javára meg akarják szerezni Európa – és benne a jelenlegi Európai Unió – minden országának és nemzetének erőforrásait. 
A hadművelet Európa ellen régóta folyik. A kereszténység volt az első célpont, a használt eszmei fegyver pedig a „szekularizáció” és a „laicitás” szükségességének meghirdetése volt. Humanista célként hirdették, hogy az állam egyetlen felekezetet és vallást sem részesíthet előnyben, és bármely világnézeti meggyőződés vallói számára biztosítani kell a szabad megnyilvánulást és az egyenlő méltóságot. Ezen humanista érveléssel azonban rosszhiszeműen visszaéltek, és napjainkban már ott tartunk, hogy a véleménynyilvánítás alapjogába beletartozik, hogy az európai fővárosokban az úgynevezett nemi büszkeség menetein résztvevők szabadon meggyalázhassák a keresztény vallási jelképeket, felszólalni ezzel szemben azonban már gyűlöletbeszédnek számít, egyre nagyobb egzisztenciális kockázatot jelentve azok számára, akik elég bátrak ehhez. A „diszkrimináció elleni fellépés” leple alatt Európában mindenhol támadás alatt áll az egy férfi és egy nő házasságkötésén alapuló keresztény családfogalom, sőt támadás alatt áll már az ember biológiai meghatározottsága is. Ennek egyik következménye például azon abszurditás, hogy tavaly a párizsi olimpián egy nőnek minősített férfi ökölvívó verhetett női ökölvívókat, és még olimpiai aranyat is kapott érte.
Az Európa elleni hadművelet másik célpontja a nemzeti közösség. Hamis ideológiákkal az európai nemzetekről évtizedek óta azt állítják, hogy a XX. századi két világháború okai, holott a nemzetek csak áldozatai voltak a birodalmi ambíciók által kirobbantott világégéseknek. A második világháború után Nyugat-Európában a háborúk miatt hiányzó munkaerőt vendégmunkásokkal pótolták, azzal a feléjük támasztott világos elvárással, hogy a legális migránsoknak be kell illeszkedniük az őket fogadó európai országok többségi társadalmába és többségi kultúrájába. 

Napjainkra azonban már ott tartunk, hogy a legnagyobb lélekszámú európai uniós országban a titkosszolgálatok kriminalizálni, büntetni akarják az etnikai alapú nemzetfogalmat használó politikusokat, azaz el akarják érni, hogy egy országon belül ne legyen többé nemzeti többség, és ne legyen többé egy olyan természetes módon meghatározó és vezető nemzeti kultúra, amelybe az immár szervezetten Európába szállított illegális migránsoknak be kellene illeszkedniük.

A nemzetek elleni hadjárat oka az, hogy az európai nemzeti államoknak addig van politikai értelemben létjogosultsága, míg léteznek európai nemzetek. Az európai nemzetek illegális migrációval történő szétzilálásával, a nemzettudat kulturális és lélektani eszközökkel való elsorvasztásával megnyílik az út a jelenlegi európai nemzeti államok önállóságának felszámolásához.

Az Európa elleni harmadik és végső hadművelet célja pedig éppen ez. A globalista magánhatalmak szolgálatában álló jelenlegi vezetése túszul ejtette az európai államok mint közhatalmak együttműködésén alapuló Európai Uniót. A józan ésszel ellentétes geopolitikával, energiapolitikával, klímapolitikával, gazdaságpolitikával és szankciós politikával végzetes és végleges adósságcsapdába hajszolja az unió tagállamait, destabilizálva azok politikai, gazdasági és társadalmi rendszereit. Mindezt azért, mert ily módon – a mesterségesen előidézett és szándékosan félrekezelt válságok következményeinek elhárításához szükségesnek hirdetett „még több Európára” hivatkozva – néhány éven belül könnyebb lesz felszámolni a tagállamok szuverenitását, és átalakítani a jelenlegi Európai Uniót egy birodalmi entitássá, amely nem az európai polgárok, hanem az Európán kívüli hitelezők érdekeit lesz hivatott szolgálni. 

Tisztelt Ünneplő Közösség!
Mindaz, ami Európában és Európával napjainkban történik, velünk, magyarokkal már megtörtént a történelmünk során. A jó hír Európa számára, hogy mindezt mi, magyarok túléltük, tehát Európa is bizakodhat.

A középkorban megtapasztaltuk, hogy milyen magunkra hagyottan védeni a hitünket egy másfél évszázadra bennünket megszálló keresztényellenes birodalommal szemben.

A vérbe fojtott szabadságharcunk után mi, magyarok már 1850-től kezdve megtapasztaltuk azt, hogy miként akarják a bennünket megszálló idegen birodalom kultúrügynökei átírni nemzettudatunkat és származástudatunkat.

Az első világháború végén megtapasztaltuk, hogy békekötés címén miként akarták eltörölni a térképről országunkat, miként akarták cselekvésképtelenségre és ezáltal életképtelenségre ítélni államunkat. 

1956. november 4. után megtapasztaltuk, hogy egy hódító hatalom nyakunkra ültetett istentelen, hazaáruló és nemzetáruló politikai helytartói milyen eszközökkel akarták felszámolni a magyarok közötti nemzeti összetartozást, miként igyekeztek meghasonulást előidézni a magyarságban, és 1990-re miként verték tudatosan adósságcsapdába országunkat.

Mindezt azért éltük túl – tisztelt Honfitársaim –, mert a Szent István megkoronázása óta élt 41 magyar nemzedék egyike sem lett hűtlen legnagyobb királyunk eszményéhez és hagyatékához: a kereszténységhez és az önálló magyar államhoz. Az Ő eszménye a mi eszményünk. Az Ő hagyatéka a mi hazánk.

Magyarország ezért a józan ész politikájának leghatározottabb képviselője napjaink Európájában; a múltbéli történelmi vitáink ellenére ezért nyújtunk kezet minden országnak és nemzetnek a Kárpát-medencében, mert tudjuk, hogy Közép-Európa államai és nemzetei csak egymással együttműködve maradhatnak talpon a jövő Európájában, csak így válhat Közép-Európa – és benne a Kárpát-medence – Európa szükséges újjászületésének egyik erőforrásává. 

Tesszük mindezt azért is, mert – a Szentírás szavával élve – a mi nemzedékünkre is igaz, hogy „mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” Adjon ez a hit erőt a megmaradásért még előttünk álló harcok megvívásához a Szentkirály Szövetség közösségeinek és azok tagjainak!

Isten áldja Szent István királyunk emlékét és segítse jelenkori követőit!
 

Sajtóiroda