Köszöntő beszéd a Gábor Dénes-díj átadásán

Felsőházi terem

Tisztelt Kuratórium, tisztelt Díjazottak, kedves Vendégek!

Isten hozta Önöket ismét az Országházba a magyar műszaki szellemi alkotóerő elismerésének egyik legrangosabb hazai rendezvényén. Köszönöm a NOVOFER Alapítvány képviselőinek, hogy idén, 37. alkalommal szervezik meg a Gábor Dénes-díj átadását. Köszönöm azt is, hogy megtiszteltek bizalmukkal, és 2010 óta fővédnöke lehetek a rendezvénynek. Az elmúlt tizenöt esztendőben – ha jól számoltam – tizenkét alkalommal volt lehetőségem személyesen köszönteni Önöket ezen a nagyszerű adventi seregszemlén, és számomra mindig öröm volt az Önökkel való találkozás.

Az innováció a mai díjazottak számára a munkájuk eredménye és hivatásuk célja, az ország számára azonban nemzeti ügy: egyfelől része a nemzeti kultúrának és a magyar identitásnak; másfelől magyar családok kenyere, egész falvak és városok jövője, komoly vállalkozások sikere múlik rajta. Ezért különösen büszkék vagyunk mindazon magyar tudósokra és feltalálókra, akik új irányt szabtak egy-egy tudományág fejlődésének, és megváltoztatták a hétköznapokat – nem ritkán – az egész emberiség számára. Példájuk inspiráló és lelkesítő. 

OIyan küldetés az Önöké, amely messze túlmutat a műszaki szakmák és tudományosság határain.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„Ha nincs elég pénzünk, kénytelenek vagyunk a fejünket használni” – ezt akár egy magyar tudós is mondhatta volna, de a mondást 
Thomas Alva Edisonnak tulajdonítják. Nos, az erőforrásai javát az első világháború után Trianonban elvesztő Magyarországra maradéktalanul igaz ez a gondolat. A XX. század magyar innovációinak története a fejek – a kiművelt emberfők – használatának története. Az persze egy másik kérdés, hogy a tudást hányan fordíthatták termőre itthon, a maguk hasznára és nemzeti közösségünk javára.

Gábor Dénes története egy XX. századi magyar tudós és feltaláló története, aki a történelem viharai által külföldre sodortatva futhatta be a hozzá illő pályát. A legnagyobbak közé tartozott egy olyan korban, amely nem szűkölködött a világot formáló felfedezésekben. Elég, ha a hologramra gondolunk, amely megszületésének pillanatában messze megelőzte korának technikai lehetőségeit.

Gábor Dénes nem csak a tudomány és az innováció területén bizonyult látnoknak. Látta mindazokat a problémákat, amelyek a technikai civilizáció melléktermékeként jöttek létre, és szép lassan körülfonták az életünket. Látta a túlterjeszkedő városokat, amelyek kényelmi kínálatukkal szétzilálhatják az ember természetes környezetét és kapcsolatait. Látta a modern technika által mozgásban tartott fegyverkezési versenyt és a vele kéz a kézben járó háborúkat. Pontosan látta annak a lehetőségét is, hogy az emberiség a maga teremtette eszközökkel akár el is pusztíthatja önmagát.

A kelet-európai változások idején azt hittük: feltaláltuk a jövőt. A XXI. század az európai remény évszázadaként kezdődött, ami azután a béke, a demokrácia és a jólét ígéretéből éppen napjainkban fordul át a háború, a diktatúra és az elszegényedés valóságába. A második világháború óta Európa még soha nem állott olyan közel egy kontinentális háborúhoz, mint éppen napjainkban. Földrészünkön majd’ négy esztendeje egy lokális háború dúl – amely nem csak válságok okozója, hanem maga is civilizációnk válságterméke –, és noha napjainkban mindenki a békéről beszél, több jel is arra utal, hogy valójában nem közeledünk, hanem távolodunk a békétől. 

Ilyen körülmények között különösképpen felértékelődik mindazon hazai műszaki tudás és innováció, amely növelheti Magyarország gazdasági állóképességét, és csökkentheti országunk sérülékenységét, például energia kitettségét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az innováció a híd a tudomány és az ipar között. A tudomány eredményeinek lefordítása a mindennapok nyelvére, a hétköznapi használatra. Határok nélküli világunkban a tudomány is globalizálódott. Sokkal könnyebb összekapcsolni az egyes tudományos műhelyek munkáját és eszmét cserélni, mint eddig bármikor a történelemben. A kérdés – a kor egyik nagy kérdése – az, hogy sikerül-e nekünk, magyaroknak idehaza is kamatoztatni azt, amit a nemzetközi együttműködésbe beleteszünk. 

Ehhez nemcsak jól használható fejekre van szükség, hanem komoly ökoszisztémára: szellemi műhelyekre és gyártási kapacitásokra, tesztpályákra és versenyképes állásokra. Arra van szükség, hogy a magyar szürkeállományt elsősorban idehaza lehessen használni.

Magyarország – annak kormánya és az Országgyűlés is – a lehetőségeihez mérten igyekszik tenni azért, hogy létrejöjjön a megfelelő környezet, amelyben a hazai innováció betöltheti a maga szerepét. Ám csak az állami szféra önmagában nem járhat sikerrel. 

A NOVOFER Alapítvány ennek az ökoszisztémának fontos résztvevője, amely nem csak Gábor Dénes örökségét gondozza. A rendszerváltoztatás kezdeti, legnehezebb napjai óta sokat tesz a hazai feltalálók elismeréséért, azért, hogy a hazai pályán is – sőt, a külhoni magyar világunkba is kitekintve – észrevegyük, értékeljük és hasznosítsuk a magyar alkotóerőt. Köszönet az Alapítvány minden korábbi és jelenlegi képviselőjének a hittel és lelkiismerettel végzett munkájukért. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az előttünk álló nehéz európai időkben a magyar talpon maradás nem pusztán a felelős politikusok, hanem a felelős írástudók és a felelős tudósok feladata is. Mindazoké, akik felelősséget éreznek saját gyermekeik és unokáik iránt, felelősséget éreznek saját hazájuk és nemzetük iránt, valamint Európa sorsa iránt is. Mindazoké, akik Gábor Déneshez hasonlóan tudják: csak egy emberhez méltó jövőt érdemes és szabad feltalálni. 

Gratulálok a mai díjazottaknak! Békés adventi várakozást, áldott karácsonyt és békés, boldog új esztendőt kívánok mindannyiuknak! 

Sajtóiroda