Köszöntő beszéd a Nemzet Gazdásza Cím átadó ünnepségén

Országház, Vadász terem

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaink!

Isten hozta a Nemzet Gazdászait és kedves vendégeinket az Országházba. A minden esztendő elején sorra kerülő ezen díjátadó ünnepség jó alkalom arra, hogy ne csak boldog új évet kívánjuk egymásnak, hanem arra is, hogy közösen fürkésszük az idők jeleit, vagyis azt, hogy lesz-e elegendő borunk, búzánk és békességünk az előttünk álló esztendőben.

A tavalyi év utolsó napjaiban az Önök egyik székelyföldi gazdatársához megérkezett a világról a kelletténél többet tudó vendége, aki a néhány pohár pálinka mellett hajnalig tartó beszélgetésben barátilag megosztotta emberünkkel, hogy a nagyvilágban szerinte milyennek látszanak az idők jelei. Elmondta, hogy a világ összadóssága 1971-ben 7 ezer milliárd dollár volt, ma már 315 ezer milliárd dollár, tehát a világ adósságcsapdában vergődik és a pénzügyi összeomlás irányába tart. Elmondta, hogy Európát háborús csapdába csalták, és annak az árát az európai emberek majd nemcsak a pénzükkel, hanem az életükkel is kell fizessék; elmondta, hogy az Európai Unió jelenlegi vezetése elárulja, és gazdaságilag is kiszolgáltatja Európát, és ennek az árát is az európai emberek fogják megfizetni. Mintha mindez nem lett volna elég, a vendég még arról is beszélt, hogy Szibériában és Alaszkában rozsdaszínűek a folyók, mert a felmelegedés miatt már a több százezer éves örökfagy, a permafroszt is olvadásnak indult, és ezáltal újabb és újabb vírusok és baktériumok fognak a világra szabadulni.

Székely emberünk mindezt figyelmesen végighallgatta, és maga elé nézve, minden humort vagy iróniát nélkülöző komolysággal ezt mondta: „Tiszta szerencse, hogy én az este legalább még megfejtem a kecskéket.”

Napjainkban talán mindannyiunk számára ez a legbölcsebb hozzáállás a nagyvilág dolgaihoz, kedves Barátaim! Figyelemmel követni mindazt, ami történik, és legjobb tudásunk szerint pontosan elvégezni azt a feladatot, ami csak a miénk, és csak ránk vár.

Mindez különösképpen igaz a Nemzet Gazdászaira, mert a Szentírásból is tudjuk, hogy a lelki és testi táplálék szorosan összefügg; tudjuk, hogy ép lélek ép testben lakozik, és hogy Isten igéje mellett azért kenyérrel is él az ember. 

Napjaink világának zűrzavarában és fülsüketítő hangzavarában érezzük és tudjuk, hogy a világ méregtelenítésére van szükség, a fizikai és lelki táplálékaink mindenféle mérgektől való megóvására. 

A Nemzet Gazdászainak legfontosabb hivatása, hogy megtartó Kárpát-medencei szülőföldünket minden esztendőben szó szerint termőre fordítsák, és gondoskodjanak a nemzetünk fizikai táplálékának tisztaságáról és bőségéről. E hivatás legnagyszerűbb teljesítményeit ismeri el a ma ünnepélyesen átadandó Nemzet Gazdásza díj, és ezen teljesítményekért magam is az Országgyűlés elismerését és köszönetét tolmácsolom Önöknek. 

„Akié a föld, azé a jövendő” – írja Wass Albert: Kard és kasza című regényében.

Évezredeken keresztül pusztító háborúkat vívtak a földért, emberek millióinak vérét ontva. A XXI. század háborúit azonban már nemcsak a csatatereken vívják; az igazi fegyvert ma már nem a kard vagy a puska jelenti, hanem a gazdasági befolyás és az ideológia. Míg korábban legalább azt lehetett tudni, hogy kicsoda az ellenség és honnan érkezik, ma már rejtőzködik, álarcot visel, és leginkább megvásárolt árulókkal igyekszik elvégeztetni a piszkos munkát: egy nép, egy ország, egy kontinens jövőjének rablását. Mérgezett ideológiáikkal először meg kell roppantani a társadalom értékrendjét, le kell bontani önvédelmi reflexeit, majd amikor már szembeállították a gyermekeket a szüleikkel, amikor már elárasztották idegen kultúrájú és vallású népekkel azt a földet, amely eddig az európai emberek otthona volt, akkor már csak attól a lehetőségtől kell megfosztani az itt őshonos társadalmakat, hogy önállóan gondoskodni tudjanak a legalapvetőbb szükségleteik kielégítéséről. 

A zsoldosok ma brüsszeli bársonyszékekből osztják az utasításokat. A józan észt és az egyenes beszédet igyekeznek száműzni az európai uniós politikából, mert rájuk nézve az a legveszélyesebb, ha az európai emberek tisztán látnak. 

Tisztelt Honfitársaim! Az európai emberek ellen napjainkban elkövetett egyik legsúlyosabb árulás az európai mezőgazdaság tudatos leépítése, az ellenőrizetlen importáruk beengedése vagy éppen a műhús legalizálása. Az Európai Unió vezetői ma olyan öngyilkos politikát folytatnak, amellyel az egyik legfontosabb stratégiai képességünket, a saját élelmiszerrel történő ellátásunkat sodorják veszélybe.

A második világháború óta a fokozatosan kialakuló Európai Unió politikája mindig azon a közmegállapodáson nyugodott, hogy az európai lakosság számára elegendő és megfelelő minőségű élelmiszert kell biztosítani, ehhez pedig megfelelő támogatást kell biztosítani az európai termelők számára. Ez a társadalmi megállapodás eredményezte azt, hogy Európában ma még a világ legfenntarthatóbb élelmiszertermelése működik, messze biztonságosabb körülmények között, mint a világ bármely más részein. 

Ezt az európai mezőgazdaságot, s vele az európai gazdaosztályt akarják felszámolni az Európai Unió politikai árulói.

Az európai mezőgazdasági versenyképességet évek óta módszeresen építik le belülről, Brüsszelből. Az európai állattenyésztésben felhasznált kukorica és szója döntő többsége immáron Ukrajnából és 
Dél-Amerikából érkezik, ahogyan ömlik Európába az ukrán baromfihús és a tojás is. Az európai gazdákat gúzsba kötik a brüsszeli szabályokkal, majd utána ráeresztik az európai piacra a szabályok nélkül termelő Európai Unión kívüli gazdák termékeit. Az uniós mezőgazdasági előírások révén támasztott fejlesztési kényszerekkel beterelik a gazdákat a bankok ölelő karjaiba, majd csökkenteni akarják a korábbi támogatásokat, amivel kiszolgáltatják őket a hitelezőiknek. 

A cinizmus tetőfokát pedig – a génmanipulációs termelésre vonatkozó szabályok lazítása mellett – már magának az élelmiszer fogalmának a kiforgatása fogja jelenteni: a folyamatokat látva valószínűleg már csak idő kérdése a műhúsok gyártásának és forgalomba hozatalának uniós engedélyezése. 

Nem véletlen, hogy ezen uniós politika miatt az európai gazdák már most egyre növekvő számban hagynak fel a mezőgazdasággal. 

Magyarország teljesen más utat választott a mezőgazdaság, a gazdák számára. Tavaly év végén törvényben tiltottuk be a műhúsok bármilyen formáját Magyarországon, az emberi egészség és a környezet védelme, valamint a hagyományos vidéki életforma védelmének érdekében. Egy másik fontos különbség a gazdák segítése kapcsán merül fel: míg az Európai Bizottság a támogatások megvonásáról beszél, addig a magyar kormány a hazai gazdák számára a pénzügyi lehetőségei szerinti legnagyobb támogatást biztosítja. Nem csak adókedvezményekkel vagy közvetlen támogatásokkal teszi ezt, hanem

Európában egyedülálló módon a lehető legnagyobb, 80 százalékos nemzeti társfinanszírozással több ezer milliárd forintot biztosítva a termelők mellett az élelmiszeripar szereplői számára is. Európa egyik legszigorúbb földtörvényével pedig sikerült a hazai földeket a hazai családi gazdálkodók számára megőrizni. 

Az elmúlt 15 év kormányzati intézkedéseinek köszönhetően mára ismét talpra állhatott egy magyar családi gazdálkodó réteg, amely alapját adja a hazai mezőgazdaság és a vidék további fejlődésének. 

A Nemzet Gazdásza cím idei díjazottjai is közéjük tartoznak, saját maguk és családjuk erejéből építve fel gazdaságukat és megélhetésüket. Szaktudásukkal maradandót alkotnak a borászatban, a gabonatermesztésben vagy a kertészeti ágazatban, elkötelezettségükkel és szívósságukkal pedig példát mutatnak a szélesebb társadalom számára is.

Kiváló példái ők annak a leleményességnek, melyet a köznyelv „józan paraszti észnek” nevez.

Az előttünk álló időkben csak ezen józan ész talaján őrizhetjük meg Magyarországot, mint ahogy Európát is csak a józan ész alapján építhetjük újjá európai társainkkal együtt.

Gratulálok minden díjazottnak, és köszönöm a szervezőknek a mai találkozót. Isten áldja mindannyiunk munkáját az új esztendőben is!

Sajtóiroda