A Délkelet-európai Országok Parlamenti Elnökeinek Konferenciája - Köszöntő

Országház, Felsőházi ülésterem

„A bővítés helyzete a délkelet-európai térségben.”

Tisztelt Elnök Asszonyok, Elnök Urak! Tisztelt Kollégák!

Köszönöm Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, hogy elfogadta meghívásunkat, és nemkülönben köszönjük az előadását.

Emlékeztetném Önöket, hogy a délkelet-európai országok európai uniós csatlakozásának támogatására irányuló mai konferenciánkat első alkalommal több mint húsz esztendeje, egész pontosan 2005-ben szerveztük meg itt, Budapesten.

Magyarország akkor már tíz év várakozás után, 2004-ben vált az Európai Unió teljes jogú tagjává.

Milyen volt az Európai Unió, amelyhez mi, magyarok és a visegrádi társaink annak idején csatlakoztunk? Egy egyenlő jogokon alapuló államközi együttműködés volt, amely a béke, a demokrácia és a jólét megerősítésének ígéretét hordozta mindannyiunk számára.

Milyen az Európai Unió ma, amelyhez a több mint húsz éve várakozó délkelet-európai országok csatlakozni szeretnének? A tagállami egyenjogúságot felszámolni igyekvő, a háború, a diktatúra és az elszegényedés veszélyét hordozó föderációs törekvés lett belőle.

Felmerül a jogos kérdés, hogy mi, magyarok, ennek ellenére mégis miért javasoljuk Önöknek, miért támogatjuk a délkelet-európai országokat abban, hogy váljanak az Európai Unió tagjaivá?

Vannak, akik Magyarországon – humorérzéküket a legrosszabb időkben sem elvesztve – egy, a nyolcvanas évek végéről származó viccel válaszolnak erre a kérdésre. A korabeli vicc szerint már olyannyira látszott a szocializmus rendszerének tarthatatlansága és közeledő vége, hogy egyre kevesebben voltak az olyan eszmeileg elkötelezett vagy annyira tájékozatlan emberek, akik hajlandóak lettek volna belépni a kommunista pártba. A pártvezetés észlelvén a problémát, azt a megoldást eszelte ki, hogy tagtoborzó versenyt hirdetett az elvtársak között. Aki rábeszélt egy embert a belépésre, az dícséretet és jutalmat kapott.

Aki két új tagot hozott a pártba, az pedig szabadon kiléphetett.

Mi, magyarok, az Önök őszinte barátaiként és történelmi sorstársaiként nem azért szorgalmazzuk az Önök országainak minél gyorsabb integrációját, hogy ennek révén, a kilépésünkkel szabadulhassunk a globalista érdekeket szolgáló brüsszeli uniós bürokrácia egyre fojtogatóbb szorításából, amely egyre inkább emlékeztet bennünket a néhai Szovjetunió testvéri ölelésére. Hanem azért, mert hiszünk abban, hogy új tagokkal kiegészülve az Európai Unió új esélyt kap arra, hogy azzá váljon, aminek teremtették az alapítói, és ami lehetne a jövőben is: a második világháború utáni világpolitika legeredményesebb államközi együttműködése.

Tisztelt Kollégák!

2015 óta Magyarország és az Európai Unió vezetése között súlyos véleménykülönbség áll fenn a földrészünket sújtó illegális migrációt illetően. Mi megszüntetni és tiltani akarjuk az illegális migrációt. Ők elfogadni és támogatni akarják.

Magyarország 2022 óta éles vitában áll az Unió vezetésével az orosz-ukrán háború kezelését illetően. Mi azt mondjuk, ezt a háborút nem lehet a csatatéren megnyerni, csak a tárgyalóasztalnál lezárni, mert egy atom-nagyhatalmat nem lehet egy világégés kockázata nélkül legyőzni. Ők azt mondják, hogy katonailag meg lehet, és meg is kell nyerni a háborút. Oroszország legyőzhető.

A magyar nemzeti kormány napjainkban súlyos nézeteltérésben van az Európai Unió vezetésével az Unió bővítését illetően is. Mi azt mondjuk, a bővítés csak érdemalapú lehet, és az egyenlő jogok biztosításával történhet. Ők azt mondják, nem érdemalapon és nem egyenlő jogok biztosításával, hanem az Európai Unió átalakításának brüsszeli elképzeléséből kiindulva, politikai szempontok szerint kell bővíteni az Európai Uniót.

Ezen véleménykülönbségek miatt Magyarországot fekete báránnyá tette az Európai Unió jelenlegi vezetése. Szeretném emlékeztetni Önöket, kedves Kollégák, hogy a modern pszichológiában a fekete bárányt a család gyógyítójának nevezik, aki sokszor az egyetlen, aki hajlandó szembesülni a család sötét titkaival, kimondja az igazságot, és ezzel megtöri a családi diszfunkciók láncolatát. Mint a közhelyes politikai szónoklatokból tudhatják, az Európai Unióban, és tágabban véve azon kívül is, a földrészünkön mi mindannyian egy nagy család vagyunk: az európai család.

Nos, mindaddig míg fekete bárányból ismét hajlandóak leszünk a helyes viselkedést tanúsító fehér báránnyá válni, mit csinál velünk a jelenlegi Európai Bizottság? 2024 júniusa óta 200 millió euró egyösszegű büntetést, valamint napi egymillió euró bírságot számolnak fel Magyarországnak az illegális migráció elutasítása miatt, jelenleg már közel 1 milliárd eurónál (317 milliárd forintnál járunk.) Mindeközben pénzügyileg szégyentelenül zsarolnak bennünket az országunknak járó uniós források többségének befagyasztásával, és az Európai Bizottság immár ukrán segédlettel energetikailag is gátlástalanul zsarolja országunkat. Mindezt azért, hogy politikai és gazdasági értelemben megfojtsák a demokratikusan megválasztott jelenlegi magyar kormányt, és elérjék a magyar politika megváltozását.

Azért említem ezt Önöknek, hogy az uniós csatlakozásra váró délkelet-európai országok képviselőiként pontosan ismerjék, hogy jelenleg miként működik az uniós brüsszeli diktatúra.

Tisztelt Kollégák!

Fordított integráció és az egyhangúságot igénylő döntéshozatali eljárás eltörlése – ez a két brüsszeli munkaeszköznek a neve, amellyel az uniós csatlakozásra érdemes és felkészült délkelet-európai országokat a csatlakozásra alkalmatlan és felkészületlen Ukrajna háta mögé akarják kényszeríteni, illetve minden újonnan csatlakozó ország számára másodosztályú tagságot akarnak adni.

Az Ukrajna számára fontolgatott fordított integrációnak nevezett csatlakozási különeljárás – azaz előbb a teljes jogú tagság biztosítása, majd utóbb a csatlakozási feltételek teljesítése – nem csak igazságtalan és méltánytalan a délkelet-európai országokkal szemben, hanem egyben életveszélyes az Európai Unió mint szervezet számára.

A „fordított integráció” a logika és minden nyelv szabályai szerint dezintegrációt jelent, eképpen ezen nyelvi lelemény a brüsszeli „kollektív tudatalattiból” felszínre törő telitalálat. Az Európai Unió ugyanis valóban egy ilyen dezintegrációs útra lépne Ukrajna idő előtti, nem érdemalapú, preferenciális csatlakoztatásával. Egy szervezet, amely két lábbal rúgja fel saját szabályait, összeomlásra van ítélve. Ezt kockáztatja az Európai Bizottság a gyors ukrán bővítéssel.

Ukrajna népe megérdemel egy európai perspektívát, ezért Ukrajnával egy stratégiai egyezményt kellene kötnie az Európai Uniónak, amely biztosítja ezt számukra. A délkelet-európai országok népei pedig nem érdemlik meg a megalázó brüsszeli kettős mércét, és az Európa Unió jövőjében még bízó európai emberek sem érdemlik meg az unió szétzilálását, amire az ukrán csatlakoztatással jelenleg az Európai Bizottság készül.

A konszenzusos döntéshozatali mód eltörlésének terve – tisztelt Kollégák – a másik eszköz az Európa Unió további gyengítésére.

A tagállamok azon jogának elvétele, hogy bizonyos kérdésekben akár a legkisebb ország is megvédhesse az alapvető nemzeti érdekeit azzal, hogy nem járul hozzá egy közös döntés meghozatalához, valójában nem más, mint a tagállamok szuverenitásának eltörlése – és mondjuk ki nyíltan: a kisebb és szegényebb országok alávetése a nagyobb és gazdagabb államok akaratának; a Kelet és a Dél alárendelése Nyugat és Észak hatalmának.

Mindennek a döntéshozatal gyorsításában jelentkező esetleges haszna jóval kisebb lenne, mint az Európai Unió politikai legitimációjának aláásásával okozott károk.

Ez a változtatás az Európai Unión belül intézményesítené a tagállami egyenjogúság felszámolását és a másodosztályú tagságot. Mindez nemcsak az új belépőkkel szemben lenne igazságtalan, hanem az Európai Uniónak – mint szuverén államok önkéntes társulásának – birodalommá való átalakítása irányába hatna.

Nos, tisztelt Kollégák, a fentiek jegyében szeretném leszögezni a magyar Országgyűlés álláspontját az Európai Unió bővítését illetően.

Csak és kizárólag objektív kritériumok szerinti érdemalapú bővítést támogatunk.

Csak és kizárólag az egyenlő tagállami jogokon alapuló bővítést támogatjuk, és elutasítjuk bármiféle másodosztályú tagság ráerőltetését a csatlakozni akaró országokra.

Ezen keretek között feltétel nélkül támogatjuk délkeleti-európai országok mielőbbi Európai Uniós csatlakozását.

Tisztelt Kollégák!

Zárszóként, engedjék meg, hogy visszautaljak a beszédem elején elmondott viccre.

Magyarország sem brüsszeli kitűntetést nem akar kapni, sem kilépni nem akar az Európai Unióból, hanem a délkelet-európai országokkal, Önökkel, mint az Európai Unió új tagjaival és a többi tagállam képviselőivel együtt azzá akarjuk tenni az Európai Uniót, amivé az alapítóinak szellemében lehetne: független és egyenlő államoknak a polgáraik békéje, szabadsága és jóléte érdekében működő, alulról építkező demokratikus szövetségévé. Vagyis „Make Europe Great Again!”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Sajtóiroda