Zárszó az Európai Patrióták konferenciájára

Országház - Felsőházi terem

Isten hozta az Európai Patrióták képviselőit a magyar Országházba. Jó Önökkel ismét találkozni, hogy közös eszmecseréink révén erőt adjunk egymásnak közös politikai küzdelmünkhöz azért, hogy Európa a huszonegyedik században megmaradhasson mindannyiunk otthonának.

Mi vagyunk azon európai nemzedék, kedves Barátaink, amellyel 1989 után hosszú ideig azt akarták elhitetni, hogy a történelem véget ért, kitört a béke és a liberális demokrácia örökké tartó kora, és a mi legfontosabb döntésünk az életben talán csak az marad, hogy a kávénkat kókusztejjel vagy zabtejjel kívánjuk-e fogyasztani.

Mint azonban napjaikban tapasztalhatjuk, a történelem egyáltalán nem ért véget, sőt, mintha egyre jobban dübörögne. Mi, mai európaiak pedig életünk legfontosabb döntése előtt állunk: megőrizzük utódaink számára Európát az otthonuknak, vagy hagyjuk otthontalanokká válni őket őseik szülőföldjén?

Ez mindennek a kulcskérdése, kedves Barátaim, amelyre az előttünk álló időkben csak egyszer lehet rossz választ adni!

Mi, európai patrióták azért szerveződtünk meg, azért vagyunk együtt, mert a jó válaszokat talán külön-külön is megtudjuk fogalmazni, de a válaszainkban foglaltakat csak együtt vagyunk képesek megvalósítani, csak együtt vagyunk képesek megóvni Európát attól a sorstól, amit ellenségei szánnak neki.

Kik Európa ellenségei napjainkban, kedves Barátaim? Ahhoz, hogy ezt a kérdést meg tudjuk válaszolni, furcsa módon először arra kell tudnunk feleletet adni, hogy kik vagyunk mi?

Abból, hogy patriótáknak nevezzük magunkat, arra lehet következtetni, hogy nem csak szeretjük a hazánkat, de féltjük is. Féltjük azon támadásoktól, amelyek lehet, hogy régtől fogva folynak alattomban, de csak mára váltak annyira nyilvánvalóvá, egyértelművé és dühödtté, hogy felkeltette szunnyadó életösztönünket.

Ha a ma Európájában egy politikus nyilvánosan kimondhatja, hogy „mindig hányigert kaptam, ha a hazaszeretet szót hallottam; soha nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy Németország, és ma sem tudok”, és ezek után egy választás eredményeként pártja az alkancellári székbe üteti; egy másik politikusnak pedig vádlottként kell bíróság elé állnia, mert belügyminiszterként megpróbálta megvédeni a hazáját az idegen kultúrájú illegális bevándorlók inváziójától; egy harmadik politikai szereplőt pedig azért vádolhatnak meg, mert az agresszív LGBTQ-propagandával szemben saját meggyőződése alátámasztására a Szentírást idézi – nos, akkor alappal gondolhatjuk, hogy az életünk eddig megszokott, normális keretei kezdenek szétdőlni, és talán még az utolsó pillanatban vagyunk, hogy megtámaszthassuk ezeket.

Mert mi – az európai emberek ma még meglévő társadalmi többségével együtt – a hazánk függetlenségét, a hitünk és hagyományaink nyújtotta otthonosságát és az életmódunk megőrzésének szabadságát tartjuk a normális állapotnak. Mi tehát – mindenek előtt – a normalitás és a józan ész erői vagyunk. Európaiak, konzervatívok és keresztények, akik meg akarják őrizni a nemzeti kultúráknak a kereszténység közös gyökérzetéből kibontakozott sokszínűségét, az egymásra épülő hagyományos – vallási, nemzeti és családi – közösségeinket és az ezeket fenntartó és védelmező intézményeinket.

Akik pedig mindezért támadnak bennünket országaink parlamentjeiben vagy az Európai Parlamentben, az Európai Bizottságban vagy a Tanácsban, a honi vagy a nemzetközi sajtóban, a hatóságok előtt, az utcán vagy az online-térben, azok – minden hangzatos szólam ellenére – valójában Európa ellenségei. Nevezhetjük őket globalistáknak, föderalistáknak, liberálisoknak, progresszíveknek, luciferiánusoknak vagy bárminek – a lényeg, hogy ők el akarnak pusztítani mindent, ami számunkra fontos és értékessé teszi az életünket. Valójában ők azok, akik pusztító hibrid háborút folytatnak Európa népei ellen. A vonderleyenek, manfredweberek, fiedrichmerzek, macronok, sanchezek és donaldtuskok, a markrutték és kajakallasok, az Antifa terroristái és a „vörös talárosok”, az NGO-k fizetett ügynökei és a nemzetközi szervezetek korrupt bürokratái. De mindenek előtt azok, akik mögöttük állnak: a sorosgyörgyök és klausschwabok, a tech-cégek, energetikai cégóriások, befektetési alapok, fegyvergyárosok – a „háború kutyái”.

Mindazok, akik pénzügyi erejüknél fogva elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy elvágják Európát lelki és szellemi gyökereitől, társadalmilag destabilizálják azért, hogy az európai államokat végzetesen és véglegesen eladósíthassák, átvehessék ezek anyagi erőforrásai fölött az uralmat, és kifoszthassák az európai embereket.

Európa ellenségei ezért akarják az Európai Uniót átalakítani a béke, demokrácia és jólét ígéretéből a háború, diktatúra és elszegényedés valóságává; a szuverén és egyenjogú tagállamok szubszidiaritáson alapuló együttműködésének szerződéses keretéből egy huszonhét alárendelt tartományból álló, brüsszeli központból, de Európán kívüli érdekek szerint kormányzott birodalommá.

Miért akarják kifosztani Európát az amúgy is dúsgazdag ellenségei, kedves Barátaim? Azért, mert nekik a pénz nem számít, csak a kamat. De az nagyon!

Tisztelt Patrióta Barátaink!

A 2022 óta zajló orosz-ukrán lokális háború európai háborúvá történő tervezett kiszélesítése nyomában Európa ellenségei az Európai Unió minden tagállamát be akarják varrni egy olyan „hullazsákba”, amelynek Európai Egyesült Államok a neve.

Napjainkban Európát éppen a harmadik öngyilkossági kísérletébe akarják belehajszolni.

Azt gondolják, hogy ami Napóleonnak és Hitlernek nem sikerült, az nekik majd sikerülni fog: katonailag legyőzik Oroszországot, amely napjainkra nemcsak a régi harci képességeivel, hanem közel hatezer atombombával is rendelkezik.

Az első és a második világháború volt Európa két korábbi öngyilkossági kísérlete, amelybe hasonlóan körmönfont és cinikus módon hajszolták bele földrészünket, mint ahogyan az napjainkban történik. Európa ugyan tragikus áron túlélte az előző két kísérletet, de utána fokozatosan elveszítette erejét, súlyát, az önön sorsa feletti ellenőrzés lehetőségét, életerejét, és lassan elveszíti kultúráját, azaz önmagát.

Felmerül a kérdés, kedves Barátaim, hogy miért fűződik globális hitelezői érdek a jelenlegi Európai Unió szétveréséhez és a helyette létrehozandó Európai Egyesült Államokhoz? Azért, mert a jelenlegi Európai Unió tagországainak zöme, az eladósodottságuk miatt egyre kevésbé hitelezhető kockázatmentesen.

Az Európai Unió 27 tagországának összesített GDP-je 18 ezer milliárd dollár. A 27 ország szuverén államadóssága összesítve már meghaladja a 16 ezer milliárd dollárt, és évről évre rohamosan nő, ugyanis folyamatosan hajszolják bele az Európai Uniót közös hitelfelvételekbe illetve az uniós tagállamokat a további eladósodásba.

A jelenlegi Európai Unió GDP-arányos összesített eladósodottsága ez év végén várhatóan meg fogja haladni a 90 százalékot, 2030-ra pedig majd átlépheti a 100 százalékos lélektani határt.

Mindez nyilvánvalóan – az Unió önmagára alkotott szabályainak türkében is – fenntarthatatlan helyzetet eredményez.

A pénzügyi összeomlás késleltetésének egyik eszköze az új hitelfelvevő entitások teremtése, mint például az Európai Egyesült Államok. A késleltetés másik eszköze a háború, amely mindig újabb és újabb hitelfelvételi kényszerhelyzeteket teremt: fegyverkezésre a hadban állóknak és az újjáépítésre a túlélőknek.

Minél inkább nő az uniós tagállamok adóssága, annál inkább csökken a közérdek-érvényesítési képessége. A globális pénzügyi hitelezők érdekérvényesítése pedig az államok eladósításával arányosan nő.

Az előttünk álló időkben azonban nemcsak az európai nemzeti államok erőforrásai, hanem minden európai uniós polgár magánvagyona is veszélybe kerülhet, kedves Barátaim! Erről kötelességünk felvilágosítani minden európai embert!

Az Európai Bizottság ugyanis tavaly nem véletlenül fogadta el a Megtakarítási és Befektetési Unió nevet viselő stratégiai programját. Ennek lényege, hogy 450 millió európai ember adósságoktól megtisztított, közel 30 ezer milliárd eurót kitevő nettó magánmegtakarításai – vagyis bankbetétei, részvényei, kötvényei és nyugdíj-előtakarékossági pénzei – az Európai Bizottság szerint gazdasági szempontból jelenleg parlagon hevernek, és ezeket a Bizottság, az említett programjával kívánná termőre fogni!

Hogyan? Például átcsatornázza ezen pénzek kezelését az Európán kívüli, nagy globális vagyonkezelő cégeknek, amelyek ezeket a forrásokat majd a szintén Európán kívüli, nagy globális technológiai cégek 100 éves futamidejű kötvényeinek megvásárlására fordítanák. Az egyik ilyen technológiai cég pár hete már ki is bocsátotta az első 100 esztendős futamidejű kötvényét, és hamarosan lépnek a többiek is.

Így válhat lehetségessé például az európai emberek kemény munkával megszerzett pénzügyi magánmegtakarításait jogszerű módon átszivattyúzni Európán kívülre, így lehet átjátszani a globális vagyonkezelőknek.

Mindeközben Európa keleti felén európai emberek ötödik esztendeje ölik egymást egy proxy-háborúban, mialatt Európa ellenségei az illegális migráció támogatása révén lassan, de biztosan töltik fel földrészünket olyan idegen kultúrájú, katonakorú férfiak tömegeivel, akik destabilizálják az európai társadalmakat, mert nem hajlandók elfogadni az európai civilizációs együttélés szabályait.

Mindeközben, az emberi faj biológiai törvényeit megtagadó uniós genderpolitika révén folyamatos jogi és lélektani nyomásnak vannak kitéve az európai fiataljaink és családjaink.

Tisztelt Európai Patrióták!

Ha nem akarjuk, hogy az előttünk álló évtizedekben gyermekeink és unokáink lelki, szellemi értelemben otthontalanná, politikai értelemben páriává, gazdaságilag pedig nincstelenné váljanak a saját szülőföldjükön; ha nem akarjuk, hogy nemzeti államainkat fokozatosan felszámolják; ha nem akarjuk, hogy az európai embereket elidegenítsék saját kultúrájuktól, akkor eljött az ideje, hogy kimondjuk: Európa az európaiaké! Nem csak ki kell mondanunk, de meg is kell küzdenünk érte! Ennek a harcnak a legközelebbi ütközete az április 12-i magyarországi választás lesz. Ellenségeink minden eszközt – a pénzügyi zsarolástól az energetikai zsaroláson keresztül a halállal való nyílt fenyegetésig – bevetve el akarják érni, hogy a józan ész tizenhat esztendő után elveszítse politikai többségét Magyarországon.

Innen is üzenjük Európa ellenségeinek: „No migration, no Gender, no War!” Ez ma már így van Magyarországon, az április 12-i győzelmünket követően pedig így lehet mindenhol Európában!

Mindehhez adjon a Jóisten erőt, kitartást, bölcsességet és gyarapodó szövetséget az Európai Patriótáknak!